Google keresés

Egyéni keresés

2013. november 15., péntek

Müller Péter: Örömkönyv - Szeretetkönyv folytatása


Müller Péter hetven évesen hatalmas vállalkozásba fogott: könyvet írt a szeretetről azért, hogy megismertesse az embereket a szó valódi jelentőségével. Ez volt a Szeretetkönyv, amiről korábban én is írtam. Miután egy szerteágazó témájú könyvről van szó, ezért a szerző befejezetlenül hagyta, mert sok mindent nem tudott elmondani, kifejteni benne.
Éppen ezért a Szeretetkönyv nagy sikere után megírta a folytatást is Örömkönyv címen.
Ha esetleg nem olvastad a Szeretetkönyvet, nem probléma, mert nem szerves folytatásról van szó, inkább egy elválaszthatatlan, de mégis laza kapcsolódásról.
Az öröm és a szeretet ugyanis kéz a kézben járnak, ami azt jelenti, hogy ha tényleg igazán szeretsz, akkor egyben örömet is érzel, de ez fordítva is igaz: ha örömet érzel, akkor egészen biztosan a szeretet állapotában vagy!
A könyv amellett, hogy elmélyíti, továbbgondolja a Szeretetkönyvben megírt sorokat, segít tisztázni az öröm valódi jelentését is. Magáról a szóról az embereknek többnyire a vidámság jut az eszébe, meg a viháncolás, a röhögés, továbbá az idétlenkedés, ami persze igaz is, de az igazi öröm jóval több ennél, ugyanis egy megrendítő, katartikus élményről van szó, amit szavakkal nagyon nehéz kifejezni.
Igazából ezt az érzést nagyon kevés ember tapasztalja meg, inkább csak a felszínes örömöknek élünk. Az emberek ugyanis az örömet keresik mindenben, még akkor is ha az látszólag nem éppen örömteli tevékenység. Gondolok itt például a függőségi játszmák résztvevőire, például alkoholisták, drogosok, szerencsejátékfüggők, bánatevők, társfüggők, stb. Ezekben az esetekben is az öröm a cél, csak változik az irány, felborul az egyensúly, de még egészséges esetekben is csak felszínes örömöket hajszol az ember, ami csak pillanatnyi kielégülést okoz, közben belül meg nincsen más, csak a nagy űr.
Annak ellenére, hogy Örömkönyv a címe, a könyv nem éppen vidám témájú, szóval humorra, nevetésre ne számíts, sokkal inkább drámára, de hát maga az emberi élet is egy nagy dráma.
Ezek után jogos a kérdés, hogyan jön ez össze, de a válasz egyszerű: duális világban élünk, ami azt jelenti, hogy pólusok vannak, például éjszaka-nappal, sötétség-fény, hideg-meleg, stb. Ezek a pólusok egymás nélkül nem léteznek, ugyanis kell egy viszonyítási pont, aminek a segítségével ezek a fogalmak egyáltalán kialakulhatnak.
Az öröm például nem létezhet szomorúság nélkül, mert az az ellenpólusa. Ez azt jelenti, hogy az öröm a szomorúságból, a drámából a küzedelemből születik meg, és minél erősebbek ezek, annál nagyobb lesz az örömünk, amikor túljutunk rajta. Egyik pólus sem tart ugyanis örökké, ugyanis örök körforgásban élünk, vagyis az Univerzumnak a változás az alapja, tehát semmi sem stabil, kivéve a változást.
Müller Péter könyvében is ilyen nagy ellentétek csapnak össze, vagyis a szerző nagy drámákról mesél ebben a könyvben, de ugyanakkor mégis van ezekben a történetekben valami örömteli, bár nem mindegyikben. Inkább azt mondom, hogy némelyik igencsak megható.
A Szeretetkönyvvel ellentétben ez a mű egy mesekönyv, vagy anekdotagyűjtemény, ami azért jó, mert gyakorlatba ülteti az előző kötetben kifejtett elméletet, így könnyebben megérted a tanításokat.
A mesék hol a színház világából, hol a szerző magánéletéből, hol az irodalomból jönnek, szóval Müller Péter a jól bevált gyakorlatot folytatja.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése